– betettem a bizonyítékot a zacskóba, majd Carlahoz mentem oda. – mintát vettem róla egy pálcával, majd lefújtam a mintát luminollal. – Tessék itt a lehetséges gyilkos fegyver. Megvan! – kiáltottam fel a konténerből, és ki is ugrottam belőle azonnal. Bocs pajti, de a döntő miatt, van egy halom papírmunkám. Nem biztos, hogy az áldozaté, de egy bárból való.
– fenyegettem meg őket, a mutató ujjammal, de rám se bagóztak, csak mosolyogtak. Ha még egyszer valamelyiktök beszól, használom a fegyverviselési engedélyem, és az orvosi szakértelmem. – Hogy tetszik a helyszínelő munka krémje? – szívózott velem. Együtt lógtok? – szólalt meg Adam Ryan háta mögül. Kikérdezek néhány spanyol szurkolót, hátha felismerik. Egész éjjel az idióta szurkolókat állítottuk elő, majd hoztuk be, mert rengeteg lakossági bejelentés érkezett. Jól mulatsz rajtam? Az előbb még megszántalak, mert eléggé fáradtnak nézel ki. Felcsaptál kukásnak? Nem fizet jól John, neked is fizuemelést kell kérned. Tudjuk ki az áldozat? – kérdeztem Ryant. Carla a hulla körül nézett szét, míg Adam a sikátorban kutatott nyomok után. Rámosolyogtam, majd a kuka felé fordultam, és felvettem a CSI: NY-es overálom, majd elkezdtem keresgélni. Az arcából arra következtettem, hogy fáradt, és nem sokat aludt a múlt éjjel. De már itt van, csak kérdezősködtem, jött be a sikátorba. Igazad van, a flamenco Spanyolországban a 19. hajnali három körült ált be, az oka, hogy megszúrták itt a hasánál. Ebből gondolom, valamint ez a ruha a flamenco táncra utal, ami spanyol eredetű. – A kamera mutatta a szurkolókat, és egyeseknek, ilyesmi ruhájuk volt.
jegyeztem meg majd újra a lényegre tértem. Először is fura az öltözete, szerintem spanyol szurkoló, tegnap volt a Spanyolország Hollandia világbajnoki döntő, és a spanyolok nyertek. A hullához közebb érve felvettem én is az NYPD-s baseball sapkámat, és a kabátom, és leguggoltam az áldozathoz, akinek meglehetősen fura öltözete volt. Remek ennél jobban már nem is végződhetett volna ez a nap. Át kell nézned a konténert, mert van egy a sikátorban. – jött velünk szembe Adam, ő is baseball sapkát, amit megfordított, és kabátot viselt. – mosolygott rám Carla, NYPD-s baseballsapka volt rajta, és kabát. Szia, jó téged újra táskával a kezedben látni. Valahol Manhattan déli részén volt, de nem tudtam pontosan a címet, így a kocsiba ülve beírtam a GPS-be, ami sikeresen odavezetett. Ez a kedvenc évszakom, és én képes vagyok ekkor lelövetni magam… ahogy gondolkodtam, megcsörrent a telefonom, és előszeretettel kaptam fel a mobilt, hogy megnézzem a címet. Már augusztus elseje volt, és annyira sajnáltam, azt, hogy ezen a nyáron alig tudtam élvezni a nyár gyönyöreit. Az irodámba mentem, és beleültem a rég nem látott székembe, majd az ablakon bámultam az elmúló nyarat, ugyanis a tegnaphoz képest romlott az idő éppenséggel szakadt az eső. Egy fekete farmer, egy csíkos felső, a fekete cipőm, és a bőrdzsekim volt rajtam. Ahogy Ryannek mondtam az előző nap, már nyolckor ott voltam a központban, és felvettem a jó öreg fegyverem… még az is hiányzott.
0 kommentar(er)
